To fully live - to be present Igazán élni - jelen lenni

While doing yoga, as I was performing the asana, this question arose in me: what are we actually looking for? What do we desire? And for me, the answer is complete presence, constant awareness, in every single moment. That whatever a person chooses, whether planned or spontaneous, they can immerse themselves in it. That we always approach what we do with joy, patience, and curiosity. This gives it meaning.
If we are only willing to do things that we think make sense at that moment, we can easily find ourselves overthinking, constantly wondering if what we are doing makes sense, and thus not being fully present in the activity itself. Once we have reached the point of doing something, it certainly has meaning, even if we cannot see it at that moment.
I believe that everything has meaning. But many people may never reach a point where they can truly see this. A more practical question might be whether the activity in question helps us in any way, directly or indirectly, to get closer to something we want to achieve in the longer term. And there are many things that can indirectly help us achieve this, even things that seem unrelated. We just need to keep in mind that in order to see the connections more clearly, we are the common denominator in all the activities we do. If something serves us in any way, then it also helps us achieve the things we desire.
Perhaps behind every goal and activity lies the desire to be present with all our heart and intensity, to feel as alive as possible. Does it depend on the nature of the activity whether we experience something in this way, or does it depend solely on the depth of our presence, regardless of the nature of the activity?

"At then end you realise that the small things were the big things"

---Hungarian---

Jóga közben, ahogy az ászanát csináltam, felmerült bennem ez a kérdés, hogy valójában mi az, amit keresünk? Mi az, amire vágyunk? És részemről a válasz az, hogy teljes jelenlétre, tudatosságra folyamatosan, minden egyes pillanatban. Arra, hogy az ember bármit is választ, terv alapján vagy spontán módon cselekvésként, tudjon elmerülni abban. Arra, hogy örömmel, türelemmel, kíváncsisággal közelítsük mindig azt, amit csinálunk. Ez ad neki értelmet.
Ha csak olyan dolgot vagyunk hajlandók csinálni, melynek a mi megítélésünk szerint, abban a pillanatban értelme van, könnyen találjuk magunkat túlgondolkodva, folyamatosan arra gondolva, hogy van-e értelme annak, amit éppen csinálunk, ezáltal pedig nem vagyunk teljesen jelen magában a tevékenységben. Ha már egyszer eljutottunk oda, hogy csinálunk valamit, biztosan van értelme, még akkor is, ha nem látjuk azt az adott pillanatban.
Azt gondolom, hogy értelme egyébként mindennek van. De sokan talán sosem kerülnek olyan nézőpontba, hogy ezt valóban lássák. Egy praktikusabb kérdés talán az, hogy segít-e az adott tevékenység bármilyen módon, közvetlenül vagy közvetetten közelebb kerülni valamihez, amit hosszabb távon el szeretnénk érni. És nagyon sok minden lehet, ami közvetetten szolgál minket annak elérésben, látszólag nem kapcsolódó dolgok is. Csak azt kell szem előtt tartanunk ahhoz, hogy tisztábban lássuk az összefüggéseket, hogy az összes tevékenységben, amit mi végzünk, mi vagyunk a közös nevező. Ha valami bármilyen módon is szolgál minket, akkor az segít is elérni dolgokat, amire vágyunk.
Talán minden cél és tevékenység mögött az a vágy rejlik, hogy teljes szívvel, teljes intenzitással jelen legyünk, hogy minél élőbbnek érezzük magunkat. Vajon a tevékenység jellegén múlik, hogy így éljünk meg valamit vagy csupán jelenlétünk mélységén a tevékenység jellegétől függetlenül?

"A végén rájössz, hogy az apró dolgok voltak a nagy dolgok"