Only God Knows... the God Within / Csak az Isten tudja... Isten benned

There are songs that do more than entertain. They open doors.

For me, one of these songs is “Solo Dios Sabe Si Vuelvo” by the Chilean ensemble Coral Rojo. From the first time I heard it, I felt it not just as music, but as a prayer. A song of journeying, of trust, of strength: “Only God knows if I will return.”

In my own life, I walk a path where alcohol has no place in anything that calls itself sacred. I see music as a carrier of intention. The songs we sing and share are not neutral: they either help consciousness rise or they help it collapse.
Because of this, when I imagine sharing a song in conscious, alcohol-free spaces, I want to be very clear about the energy and message it carries.

When Your Soul’s Truth Is Challenged

When I first connected with “Solo Dios Sabe Si Vuelvo”, I felt a clear inner recognition:

This is medicine. This is prayer. I felt and knew.

“Chuma, borracherita, pinta gente yari”

Later, an interpreation described the above line as a reference to drunkenness. On the level of language and dictionaries, there are arguments for this. But on the level of soul, it clashed with everything I felt about the song.
In that moment, my truth was challenged.
And this is where an important choice appears in any spiritual path:

• Do I abandon what I deeply know inside, just because external interpretations contradict it?
• Or do I stay with my inner knowing, even when it hurts, even when doubt and confusion arise?

There is pain when your soul’s truth is questioned. It can feel like a crack opening:
“Maybe I am wrong. Maybe what I feel is not real. Maybe I am fooling myself.”
But this pain is also an invitation. It is an invitation to go deeper into discernment, to learn to listen more clearly to the quiet voice inside. The greatest guru is not outside, in a temple or in another person. The greatest guru sits within your own chest, waiting for the moment when you finally choose to listen.

I chose to trust what I felt about the song. For me, in my being, it was never about alcohol.

At the same time, I live in a world where many people relate to truth primarily through proof, facts, and external authority. Parts of my own mind also work this way. So even though I had already chosen my truth, I decided to seek clarity — not to replace my inner knowing, but to support it.

Writing to Coral Rojo

Instead of arguing with people about translations, I wrote directly to Coral Rojo.
In my message, I shared that I walk a path where alcohol is seen as a hindrance to the rise of consciousness. I wrote about how deeply their song touches me and how important it is for me that the music I share is aligned with this intention.

I explained that, on the level of my own experience, I never felt this verse as an invitation to drink or get drunk. My whole being feels a different, higher spirit in the song. Still, my truth had been challenged, and I wanted to understand how they mean it.

So I asked them directly:

• Does this line refer to an alcoholic drink and literal drunkenness?
• Or is it meant more as a symbolic, poetic image — for the state of communing with the healing spirit (of plant medicine)

I made it clear that my question came from respect: I do not want to misrepresent their work of art or the culture it originates from.

The Reply from the Artists

Their answer was short, but very clear:

“Hola Attila.

No puedo darte mucho contexto, pero si te puedo decir que no hace referencia al alcohol.

Saludos.”

In English:

“Hi Attila.

I can’t give you much context, but I can tell you that it does not refer to alcohol.

Regards.”

Here something important happened.
On the inner level, nothing really changed. But now there was also an outer confirmation — a clear statement from the current carriers of the song that this line does not refer to alcohol.
I did not need their answer to choose my truth. I had already made that choice.
Yet their answer is valuable for another reason: it speaks to the parts of us (and of our culture) that need external validation, sources, and clear statements. It offers something for the materially and rigidly minded aspects of human consciousness that say, “Show me proof.”
Inner truth and outer confirmation are now aligned.

Plant Medicine and Alcohol: Two Opposite Directions

Behind this whole story lies a deeper contrast: the difference between plant medicine and alcohol.
For me, plant medicine (when approached with respect, consent, and integrity) points toward healing and awakening:

• It can bring buried pain, trauma, and patterns to the surface.
• It can reconnect us with the body and the heart.
• It can break rigid victim stories and invite responsibility.
• It can remind us of our connection to Earth, to each other, and to something larger than the individual ego.

It does not do the work for us. We still need integration, honesty, community, and daily practice. But at its best, plant medicine supports the movement from unconsciousness to consciousness.

Alcohol usually moves in the opposite direction.

• Physically, it harms the body and shortens lives.
• Emotionally and mentally, it fuels avoidance, volatility, aggression, and numbness.
• Spiritually, it dims the inner light and makes it harder to hear the subtle guidance of the soul.
• Generationally and culturally, it creates loops of trauma: violence, neglect, broken families, and normalized self-destruction.

Where plant medicine says, “Feel more, see more, take responsibility,”
alcohol often says, “Feel less, see less, forget.”

Healing Humanity and the Planet - only the former is a questionmark

I believe that the true potential of plant medicine is much larger than individual experiences. It participates in humanity’s healing — and through that, in the healing of our relationship with Earth.
When human beings remember that they are part of a living web, not separate from it, their choices cannot remain the same. If enough people remember, everything we call “normal” today — economics, politics, culture — will have to transform.
The Earth does not need us to save her. She will go on with or without us. She knows how to rebalance herself, even if it means shaking off a civilization that has become too destructive.
The real question is:

Do we, as a species, want to stay on the surface of this planet — and if yes, in what state of consciousness?

If we keep choosing numbness, distraction, and self-sabotage, we are choosing against our own future.
If we choose healing — including the wise, respectful use of plant medicines — we are choosing to remain here in a way that honours and celebrates life.

The Inner Guru and the Song We Dance Our Life to.

For me, this story is not only about one song line. It is about something much more intimate: the journey of learning to trust our inner voice.

• To hear your own soul.
• To stand in your own knowing.
• To face the pain when that knowing is challenged.
• To let that pain refine you, instead of collapsing you.

External teachers, books, and even the words of the artists themselves are precious. But they are at their best when they help you listen more deeply to what your own soul already whispers.

In the case of “Solo Dios Sabe Si Vuelvo”, my soul’s truth was clear from the beginning: this song carries spirit, not alcohol.

I chose to stand in that truth.
Then I received an answer from the authors that supports it.
For some people, the outer confirmation will be the important part. For me, the most important part is this:
I heard my soul.
I stayed with what it said.
And life mirrored that truth back to me.
May we all learn to choose music, medicines, and ways of living that help our consciousness rise. And may we remember that the deepest authority on what is true for us is not “out there,” but quietly waiting inside.

Vannak dalok, amelyek többet tesznek, mint szórakoztatnak.
Kapukat nyitnak.

Számomra ilyen dal a chilei Coral Rojo együttes „Solo Dios Sabe Si Vuelvo” című száma. Amikor először hallottam, nem csupán zeneként érkezett meg, hanem imaként. Utazásról, bizalomról, erőről szól: „Csak Isten tudja, visszatérek-e.”

Az én utamon az alkoholnak nincs helye semmiben, ami a szenthez kapcsolódik. A zenét a szándék hordozójának látom. A dalok, amelyeket éneklünk és megosztunk, nem semlegesek: vagy segítik a tudat emelkedését, vagy az összeomlását.
Ezért amikor elképzelem, hogy alkoholmentes terekben osztok meg egy dalt, nagyon fontos nekem, milyen üzenetet és energiát hordoz.

Amikor a lelked igazsága megkérdőjeleződik

Amikor először kapcsolódtam a „Solo Dios Sabe Si Vuelvo” dalhoz, nagyon tiszta belső felismerést éreztem:

Ez gyógyír. Ez ima. Éreztem és tudtam.
Később olyan értelmezésekkel találkoztam, amelyek a dal egyik sorát így magyarázták:

„Chuma, borracherita, pinta gente yari”

Később találkoztam egy magyarázattal, ami a fenti sort alkoholos állapotra való utalásként írta le. Nyelvészeti, szótári szinten erre biztosan vannak érvek. Lelki szinten viszont teljesen ütközött azzal, amit a dalról éreztem.
Ebben a pillanatban az én igazságom megkérdőjeleződött.
És ilyenkor minden spirituális úton járó ember előtt megjelenik egy választás:

• Feladom azt, amit mélyen belül tudok, csak azért, mert külső értelmezések ellentmondanak?
• Vagy hű maradok a belső bizonyosságomhoz akkor is, ha fáj, ha kétség és zavar jelenik meg?

Fájdalmas, amikor a lélek igazsága kérdőjeleződik meg. Olyan, mintha repedés nyílna:
„Lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy amit érzek, nem valós. Lehet, hogy csak becsapom magam.”
De ez a fájdalom egyben meghívás is. Meghívás arra, hogy mélyebbre menjünk a megkülönböztetésben, hogy tisztábban tanuljuk hallani a belső, csendes hangot. A legnagyobb guru nem kívül van, nem templomban és nem másik emberben. A legnagyobb "guru" bennünk van, és arra vár, hogy végre mi hívjuk meg, mi kezdjünk el figyelni rá.

Én úgy döntöttem, hogy bízom abban, amit a dalról érzek. Számomra, a saját lényemben ez a dal soha nem az alkoholról szólt.

Ugyanakkor egy olyan világban élek, ahol az emberek nagy része elsősorban bizonyítékokon, tényeken és külső biztosítékokon keresztül kapcsolódik az igazsághoz. És persze a saját elmém egy része is így működik. Így bár már megválasztottam a saját igazságomat, mégis úgy döntöttem, hogy tisztázást kérek — nem azért, hogy helyettesítsem a belső meggyőződésemet, hanem hogy támogassam.

Levél a Coral Rojónak

Ahelyett, hogy vitába szálltam volna az értelmezéseken, előrébbvezetőnek éreztem, hogy közvetlenül a Coral Rojónak írtam.
Üzenetemben leírtam, hogy az én utamon az alkohol a tudat emelkedésének akadálya, és mennyire fontos nekem, hogy a zene, amelyet megosztok, összhangban legyen ezzel a szándékkal. Megosztottam velük, milyen mélyen megérint a daluk.
Elmagyaráztam, hogy a saját tapasztalatom szintjén soha nem éltem meg ezt a dalt ittasságra hívásként. Az egész lényem egy másik, emelkedettebb szellemiséget érez a dalban. Ugyanakkor ahogy az igazságomat megkérdőjelezte ez a másfajta értelmezés, szerettem volna megbizonyosodni, hogy maguknak a szerzőknek mi volt a szándéka.
Ezért kérdeztem meg őket közvetlenül:

• Ez a sor egy alkoholos italra és a szó szerinti részegségre utal?
• Vagy inkább egy szimbolikus, költői kép — a gyógyító szellemmel való találkozás állapotáról (a növényi gyógyír fogyasztását követően)

Világossá tettem, hogy a kérdésem tiszteletből fakad: nem akarom félreértelmezni az alkotásukat vagy azt a kultúrát, ami ihlette.

A válasz a szerzőtől

A válasz rövid volt, de nagyon egyértelmű:

„Hola Attila.

No puedo darte mucho contexto, pero si te puedo decir que no hace referencia al alcohol.

Saludos.”

Magyarul:

„Szia Attila.

Nem tudok sok háttérinformációt adni, de annyit elmondhatok, hogy ez nem az alkoholra utal.

Üdvözlettel!”

Itt valami fontos történt.
Bár lelkem tudta ezt, most viszont megérkezett egy külső megerősítés is — egy egyértelmű kijelentés a dal jelenlegi "őrzőitől", hogy ez a sor nem alkoholra utal.
Nem volt szükségem a válaszukra ahhoz, hogy a saját igazságomat válasszam. Azt már korábban megtettem.
A válaszuk mégis fontos egy másik szempontból: megszólítja azokat a részeinket (és a kultúránkat), amelyeknek szükségük van külső megerősítésre, forrásokra, egyértelmű állásfoglalásra. Valamit nyújt azoknak a materiálisabb, merevebb gondolkodású tudat-részeknek, amelyek azt mondják: „Mutasd a bizonyítékot.”
A belső igazság és a közvetlen külső megerősítés most egy irányba mutat.

Növényi medicina és alkohol: két ellentétes irány

A történet mögött egy mélyebb kontraszt áll: a különbség a növényi medicina és az alkohol között.
Számomra a növényi medicina (ha tisztelettel, beleegyezéssel és integritással közelítünk hozzá) a gyógyulás és a felébredés irányába mutat:

• Felszínre hozhat eltemetett fájdalmakat, traumákat, viselkedésmintákat.
• Visszakapcsolhat a testhez és a szívhez.
• Fellazíthat merev áldozatszerepeket és meghívhat a felelősségvállalásra.
• Emlékeztethet a Földdel, egymással és a nálunk nagyobbal való kapcsolódásunkra.

Nem végzi el helyettünk a munkát. Szükség van integrációra, őszinteségre, közösségre és napi gyakorlatra. De a legjobb formájában a növényi medicina az öntudatlanságból a tudatosság felé segít.
Az alkohol ezzel szemben az ellenkező irányba visz.

• Fizikai szinten rombolja a testet, életeket rövidít meg.
• Érzelmi-mentális szinten erősíti a hárítást, az ingerlékenységet, az agressziót és a tompítást, érzéketlenséget.
• Spirituális elhomályosítja a belső fényt, és megnehezíti, hogy meghalljuk a lélek finom vezetését.
• Generációs és kulturális szinten traumaköröket hoz létre: erőszak, mellőzöttség, széthulló családok, normalizált önpusztítás.

Ahol a növényi medicina azt mondja: „Érezz többet, láss tisztábban, vállalj felelősséget magadért,”
ott az alkohol sokszor azt üzeni: „Érezz kevesebbet, láss kevesebbet, maradj áldozat”

Faji és bolygószintű gyógyulás - csak az előbbi kérdéses

Hiszem, hogy a növényi medicina valódi potenciálja jóval túlmutat az egyéni élményeken. Részt vesz az emberiség gyógyulásában — és ezen keresztül abban, hogy gyógyuljon a kapcsolatunk a Földdel.
Amikor az ember emlékezni kezd, hogy egy élő háló része, nem pedig attól független, a döntései szükségszerűen megváltoznak. Ha elég sok ember emlékszik, mindaz, amit ma „normálisnak” hívunk — gazdaság, politika, kultúra — kénytelen lesz átalakulni.
A Földnek nincs szüksége arra, hogy megmentsük. Nélkülünk is élni fog. Tudja, hogyan hozza újra egyensúlyba magát, velünk vagy nélkülünk.
A valódi kérdés ez:

Mi, mint faj, akarunk-e a bolygó felszínén maradni — és ha igen, milyen tudatállapotban?

Ha továbbra is az öntompítást, a figyelem elvonást és az önszabotázst választjuk, a saját jövőnk ellen szavazunk.
Ha a gyógyulás felé fordulunk — beleértve a növényi medicinák bölcs, tiszteletteljes használatát is —, akkor az ittmaradást választjuk, tisztelve és ünnepelve az életet.

A belső guru és a dalválasztás életünk táncához

Számomra ez a történet nem csak egy dal egyetlen soráról szól. Valami sokkal intimebbről: arról az útról, amelyben megtanuluk bízni belső hangunkban.

• Meghallani a saját lelkünket.
• Kiállni a saját meglátásunk mellett.
• Szembenézni a fájdalommal, amikor ezt az igazságot megkérdőjelezik.
• Hagyni, hogy ez a fájdalom finomítson, ne pedig összetörjön.

A külső tanítók, könyvek, sőt még maguk az előadók szavai is értékesek. De akkor a leghasznsoabbak, amikor segítenek még mélyebben meghallanunk azt, amit a lelkünk már eddig is suttogott.

A „Solo Dios Sabe Si Vuelvo” esetében az én lelkem igazsága az elejétől fogva világos volt: ez a dal a szellemet hordozza, nem az alkoholt.

Én ezt az igazságot választottam. És erre érkezett egy válasz az alkotóktól, amely ezt kívülről is alátámasztja.
Egyeseknek a külső megerősítés lesz a fontos. Számomra a legfontosabb mégis ez:
Meghallottam a lelkemet.
Hű maradtam ahhoz, amit sugallt.
És az élet visszatükrözte ezt az igazságot.
Bárcsak mindannyian olyan zenét, olyan medicinákat és olyan életformát választanánk, amelyek a tudat emelkedését szolgálják. És bárcsak emlékeznénk rá, hogy az igazság legmélyebb forrása nem „odakint” van, hanem csendben várakozik bennünk.