Kiút a Mátrixból, Avatárral

Ez a reggel egy újabb alkalom volt a szexuális transzmutációhoz. Ez is egyfajta hálával tölt el az emberi vágyak, az emberi test, az elme, a tudat, a zene és a mozgás iránt. Miközben a reggeli edzést végeztem, rátaláltam a “Belső Repülés” (Internal Flight) című zenedarab költői változatára Estas Tonne-tól. Gyönyörű, mély költői szöveggel egészül ki az amúgy is fantasztikus zenedarab, ezzel erőteljesebben spirituálissá téve azt. Ilyen tekintetben emlékeztet a filmre, amit a moziban néztünk pénteken, ahogy 3 év elteltével egy hétre visszahozták a nagyképernyőre, és szintén nagyon spirituális mondanivalót hordoz.

Érdekes, hogy a film előtt vetített reklámok micsoda kontrasztot támasztanak a film tudatosságával szemben. Szinte fájdalmas volt nézni a bugyuta, tömeghipnózis jellegű reklámokat, amelyek többek között elhitetik sok emberrel, hogy az egészségtelen termékeik fogyasztása nélkül ők csak árnyékuk önmaguknak. És persze a túlfogyasztással a természeti környezetet sem kíméljük. Mintha az valami rajtunk kívül álló dolog lenne.

Arra gondoltam, hogy ha a TV-ben is ilyen jellegű reklámokat adnak - márpedig miért is javult volna a helyzet, mióta utoljára TV adást láttam - , akkor nem csoda, hogy az emberek nagy része mentális és testi konfliktusokkal teli, vagyis beteg(es), ahogy áldozat-szemléletű kultúránkban nevezzük. A gének, ugye. Hát persze… Talán inkább az egészségtelen életvitel és szokások generációról generációra történő továbbadása. Ez önmagában az egyik legelterjedtebb példa az áldozatmentalitásra. Amíg a génekre (és rajtunk kívül álló dolgokra) fogjuk a problémáinkat, addig nem kell felelősséget vállalnunk értük és nyugodtan folytathatjuk önpusztító életünket - már ameddig az tart.

Magára a filmre visszatérve viszont érdemes megjegyezni, hogy gyönyörűen emlékeztet arra, hogy valójában mindennel, ami létezik, kapcsolatban vagyunk, részei vagyunk, és hatalmunk mértékéig felelősséggel tartozunk. Ez nem minden, de a film ezirányú mondanivalója eddig terjed mivel nyilván nem a teljes szellemi ébredést hivatott elérni, hanem elsősorban tömegekhez szólva szórakoztatni. Viszont azt gondolom, hogy a legtöbb ember tudatossága inkább csak kiterjed a történetet végignézve. A film nem reked meg a vallások szintjén, melyek gyakran inkább az elkülönültség illúzióját táplálják bennünk. Éppen ellenkezőleg - segít emlékeznünk az azokon túlmutató igazságokra és a VilágEgy-etem Egy-ségére.

Le a kalappal James Cameron (nem csak a 3D ápolásáért) és szerzőtársai előtt. Egy szó szerint fantasztikus példa a világosság terjesztésére. Várjuk a decemberben megjelenő folytatást.